Amikor az élet úgy gondolja hogy megunja a jóságot, és nem kapsz mást csak egy nyomorult szégyenszendvicset amin órákig rágódhatsz.

Érezted már azt hogy egyes emberek jelenténe,viselkedése nagyobb szégyen érzetet kelt benned mint saját magukban? A tipikus olyan emberek akik nem ismerik el hogy mennyire gáz az ahogy viselkednek vagy amit éppen csinálnak, és még büszkén magasba emelt orrar sétálnak végig a piros szőnyegen hogy igeeeen, ők a valakik. Pedig azonban ami nekik jár az nem más mint egy hatalmas , kibaszott nagy félig megrohadt szégyenszendvics. Jelen bejegyzés témája , az olyan emberek lesznek akik szerintem megérdemlik az általam díjként kiosztott szégyenszendvicset. Pár ember tipust fogok majd kiemelni akiknél szerintem nincs is gázabb, és biztos hogy sokan találkoztak már ilyen tipusokkal. Jelöltjeim most harcba szállnak a Szendvics-díjért, és megküzdenek egymással hogy ki lehessen a legnagyobb szégyen fő nyertese. Akkor kezdjük is el a zsűrizést, de előbb lássuk a produkciót.

Lusta vagy elmenni egy bevásárlókörútra hogy beszerezed amikre szükséged van? Nem is kell kimozdulnod, használd az internetet.

Már egy jó ideje nagy híve vagyok az internetes vásárlásnak, aminek köszönhetően olyan holmikra tehettem szert amiket amúgy a közeli boltokban nem kapok meg. Ráadásul az árak sem egyformák, sőt jelentősen olcsóbbak a külföldi olalak. Biztos nem mondok újdonságot ha az Ebayt említem, vagy az Aliexpresst. A Wish is ismerős lehet, de volt már aki nem ismerte. Ezenkívül természetesen nagyon sok külföldi oldalról tudunk vásárolni, hiszen az internet maga a végtelenség piaca. Én egyelőre erről a három oldalról szoktam vásárolni, kisebb-nagyobb összegekben. Ha érdekel ez a téma, és szeretnéd meglesni miket vásároltam, akkor hajrá , olvass tovább.

Ha lenne egy varázspálcám amivel egy legyintéssel visszatudnám pörgetni az időt...
Mindannyian hibázunk, mindannyian tettünk olyan dolgokat, amikre nem vagyunk büszkék, és szívesen átírnánk a múltunk történelmi fejezeteit. Senki ne merje nekem azt mondani hogy élete során nem tett olyan dolgokat amikt egy lehetőség alkalmával megváltoztatna. Hú, micsoda elmélkedés. Tegnap este olyan dolgokon gondolkodtam, amiket elhibáztam életem folyamán, és ha adódna egy olyan lehetőségem akkor azonnal megváltoztatnám. Lehet hogy ezentúl életem minden egyes percét, és az agyam minden létező kapacitását arra fogom használni hogy megalkossam a világ első olyan időgépét amivel a múltbéli "hibázós" időszakainkhoz tudunk vissza térni. Igen, teljesen egyértelmű és logikus, nincs is semmi féle ellenvetésem, ezentúl az életcélom az időgép megalkotása lesz.  Na de több komolyságot. Azthiszem eddig még nem merültem túlzottan bele ezekbe a dolgokba, sem a fejemben, sem pedig amúgy mint téma. De most, itt az ideje hogy összeszedjem, hogy mik azon a dolgok az elmúlt életemben , amiket megváltoztatnék, vagy máshogy csinálnám.

A nő aki megfog, aki megszédít, és akinek a látványa megbizseregtetni minden egyes porcikádat. A nő aki jeleket küld feléd, és kényszerít arra hogy zavarba ess.

Egyezzünk meg abba hogy ez a bejegyzés kicsit hasoníltani fog egy élménybeszámolóra .

Érezted már azt hogy valakinek a jelenléte annyira mélyre beléd nyúl hogy elfolytja a benned lévő összes szót és a zavarodottságtól még azt is elfelejted hogy fiú vagy e vagy lány? Hát igen, velem megtörtént. Nincs annál roszabb amikor annyira de annyira zavarban vagy , hogy már a legnagyobb hülyeséget is amit kimondtál teljesen normális dologknak fogod fel, és később jössz rá hogy úristen mi a fasz, ezt én mondtam? Na igen és utánna már nincs visszaút, elkell fogadnod hogy totál hülyét csináltál magadból, és azt kívánod bárcsak köddé válnál. Ami nálam érdekes, hogy a nők váltják ki ezt belőlem. Nem a férfiak, hanem a nők. Egy férfi előtt is nagyon zavarba tudok lenni, de nőknél, főleg aki tetszik, nagyon. És annyira betudok égni, hogy azt elsem lehet mondani. Mint egy buta tini lány, akinél a termelődő hormonok túltengenek és viselkedési zavarban szenved. 

Amikor valami a hatalmába kerít, amikor valami megragad és sodor magával, és nincs mit tenned mert már tudod hogy teljesen a szenvedélyeddé harcolta magát.

Mit jelent számomra a szenvedély? Amikor úgy érzem hogy valami különleges kapcsolat van köztem és a bizonyos dolog között. Ha tárgyról van szó, akkor egyszerűen érzem azt hogy muszáj hogy az enyém legyen, és fanatikusan rajongok érte. Ha valami tevékenységről, akkor viszont szinte megvonhatatlan kötelék alakul ki, vagyis nem tudom abba hagyni, és nem is akarom, mert ha nem csinálom akkor érzem a lelkemben felgyülemlő kínt, és a hiányának hátrahagyott hatalmas ürességét. Néha elgondolkodom azon hogy milyen dolgok is jelentek számomra sokat, vagy éppen milyen tárgyakhoz ragaszkodom leginkább. Összeszedtem pár ilyen szenvedélyemet, amit szeretnék most nektek bemutatni. Igazából olyan dolgokról lesz szó amiket gyűjtök, vagy amiket nagyon szeretek csinálni.

"Nem akarok iskolába menni, már elegem van az egészből, én dolgozni akarok, nem pedig állandóan az iskola padban üldögélni és a logaritmus és társaival tervezgetni a következő randimat a témázaróban. "  Minden diák gondolata sulis pályafutása során.


Bizony ám, minden kedves diák így vélekedik az idő alatt amíg iskolába járással és tanulással tölti minden szabadidejét. Én ugyanezt mondogattam állandóan , elegem volt az állandó tanulásból és a mindennapi koránkelésből. Igazából még most is azon a véleményen vagyok hogy inkább dolgozok, mint iskolába járjak, de azért valljuk be , hiányoznak az iskolás évek, és nap mint nap eszembejutnak a vicces és szép emlékek az iskola falai között. Néha rámtör a hiányérzet és olyan szívesen tanulnék valamit, vagy pedig irogatnék a füzeteimbe, mint anno diákként.  Na de a mostani témám azok a vicces emlékek lesznek amelyek a középiskolás éveimet bearanyozták és amiért megérte minden reggel korán felkelni. 

Eljön az az idő amikor végre pontot tehetsz a dolgok végére, és végleg azt mondanod hogy mostmár elég, változtatni fogok.

Annyiszor, de annyiszor megfogadtam már magamnak hogy végre elkezdek diétázni, és belevetem magam a fogyókúrába, de mint tudjátok a nagy kísértések és a gyenge lelki erő mindig a felszínre szorította a "majd holnap" gondolatokat. Így hát mindig elbuktam, és nem lett a diétából semmi.Ez az egyik. A másik pedig hogy nincs motivációm, nincs aki motiváljon és azt mondja hogy ne hagyd abba, menni fog, csináld végig és hidd el jobb lesz az életed. Oké, tudom hogy nem másra kell támaszkodni mert csak én változtathatok, és saját magamnak kell megküzdenem a céljaimért, de akkor is, oly sokat jelenteni ha valaki azt mondaná nekem hogy például ma veled fogok enni egészséges ételeket, vagy egyszer kétszer elmegyek veled futni, és ott vagyok melletted, támogatlak és buzdítalak hogy könyebb legyen. De sajnos nincs senki aki legalább egy fényvillanásnyi motivációt öntene a lelkembe , úgy hogy minden csak az én saját akaratomon múlik. Az első lépést megtenni mindig a legnehezbb dolog, legyen szó bármiről.

Biztos hogy mondtad már azt magadnak hogy ettől a naptól kezdve spórólni fogsz , és nem költesz hülyeségekre, aztán megint csak azon kapod magad hogy az összes pénzedet elbasztad csupa olyan dologra amire nem is volt igazán szükséged.

Talán ismerős lesz pár embernek a dolog, hogy sokszor olyan dolgokra költjük a pénzt amire igazából nem is lett volna szükségünk, de abban az adott pillantban amikor választás előtt állunk hogy megvegyük-e azt a bizonyos dolgot, akkor elgyengülünk és már a pénzt ki is dobtuk a pénztárcánkból. Utánna otthon rimánkodunk, szidjuk magunkat hogy mi a francért kellett megvenni, semmi értelme nem volt, de mi mégis kiadtuk érte a pénzt, amit lehett volna értelmes dolgokra költeni.  Igazából én rengetegszer esem ebbe a hibába. Sőt, ez nem kifejezés. És persze utánna szidom magamat ,idegbeteg módjára befordulok és minden alkalommal megfogadom hogy többet nem veszek hülyeséget, ami persze egészen odáig tart amíg újra boltba nem tévedek. Lassan kezdek beletörődni abba hogy a spórolás az nagyon nem az én műfajom, és képtelen vagyok megálljt parancsolni a hülye fejemnek. Utánna meg persze hülye picsa módjára emésztem magam és sírok hogy elfogy a pénzem.

Kérdezd meg magadtól, mit tennél ha valaki azt mondaná neked hogy egy analfabéta, képzetlen hülye picsa vagy , azért mert nem vásárolhatja le a SIM kártyáján lévő pénzt?

Felülmúlhatatlan érzés, amikor sokszor olyan hülye emberekkel vagy körülvéve hogy szinte már fáj, és legszívesebben csak megnyomnád magadon az OFF gombot, és szarnál minden idióta fejére. 

De ezek mellett mindent megér amikor valaki a kedves szavaival simogatja pénztári lelkedet, és búzdító kedvességével megerősíti hogy igenis számítasz és jó vagy abban amit csinálsz. 

Mihez is hasonlíthatnám´a boltot ahol dolgozom? Hm talán a megfelelő hasonlat ez; A Lidl mint állatkert.  Vagy állatkert a Lidlben? Mindkettő igaz szerintem. Tele van külöböző viselkedésű , szocializált, és szocializálatlan ( remélem van ilyen szó ) emberekkel, akik sokszor úgy viselkednek mint az állatok, sőt tudjátok mit? Mondhatom azt hogy néhány embert inkább nem hasonlítanék az állatokhoz, mert az állatokban több gerincesség, és becsület van mint néha ezekben a nemtudommineknevezzem fajban.  Ebben a bejegyzésemben úgy gondoltam hogy kiemelek egy-két olyan vásárlói tipust, akik elérték nálam azt a kategóriai szintet hogy említésre kerüljenek.
Felhívás a következőkre : Figyelem, előfordulhat hogy az elég mélyreható , rossz emlékek felidézése miatt idegbeteg leszek, és akaratlanul is csúnyabeszédet fogok alkalmazni.