Az a bizonyos érzés amikor csak azt várod hogy végre hazaérhess és folytasd az elkezdett játékok ...

Na szóval.A tegnap írt bejegyzésemnek köszönhetően egy újabb ötlettel tudtam előállni hogy miről is tudnék írni. Biztos hogy ismeritek a régi idők feledhetetlen szép emlékeinek meghatározó játékát, a Playstation első részét. Amint írtam nektek már hogy számomra fontos életmeghatározó szerepet töltött be, hiszen a szabadidőm nagy részét ezzel a kis gépecskével töltöttem. Minden délután nagy élvezettel vesztem el a virtuális játékok fogságában, és inkább a tanulás helyett is azzal foglalkoztam hogy feljebb léphessek egy magasabb szintre egy adott játékban. Nagyon sok játékom volt, és mindet nagyon szerettem , és arra gondoltam hogy szeretném nektek megmutatni hogy melyik játékok voltak azok amelyek kiemelkedően közel álltak hozzám, tehát a kedvencek kategórában foglaltak helyet. 

A mesék különös élvezetet jelentenek, felkeltve a gyermekkor elbűvölő és olykor félelmetes érzéseit.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én imádtam gyereknek lenni. Persze nem a serdülő gyerekkort, mert végülis azt is nevezhetjük gyerekkornak, hiszen azért még 16-17 éves korunkig gyerekek vagyunk. A gyerekkor számomra egy olyan emlék, amely boldogsággal, melegséggel, és vidámsággal tölt el. És néha viszont szomorúsággal, mert tudom hogy többet nem élhetem át, többé nem lehetek felelőtlen és mindennél boldogabb kisgyerek akinek nincs más problémája minthogy melyik mesét is nézze meg egy kemény óvodai nap után. Ennek sajnos már régóta vége, és nagyon hiányzik.. kisgyerekként alig vártam hogy felnőtt lehessek, most viszont.. most meg bármit megadnék ha újra élhetném az akkori boldog időket. Azokat a boldog pillanatokat amikor megalkottam a számomra legtökéletesebb homokvárat, és büszkén , boldogan dicsekedtem a szüleimnek.., amikor első helyezést értem el a szavaló versenyen, amikor a szomszéd lánnyal Csacska angyalt játszottunk és még rengeteg ilyen szép emlék. Szeretnék most egy kicsit nosztalgiázni, és felidézni hogy mik voltak a kedvenc dolgaim, meséim, játékaim, tevékenységeim a boldog gyermekkorban. Tartsatok velem, ha érdekel.

Megpróbáltatás? Nem. Kihívás! Ha visszanézek, már tudni fogom, nem olyan nagy az a hegy. Csak mikor felfelé ballagok, és fogytán a levegő, akkor lenne jó visszafordulni.

Gyerekek. Azthiszem elérkeztem életem első ilyen kihívásához, ami nem más mint a 10 napos vízkihívás. Az ötletet egy magyar youtuber-től csórtam el, aki nem más mint AvianaRahl. A videót megtekinthetitek a nevére kattintva. Még sosem csináltam semmi ilyen kihívásos dolgot, úgyhogy ez most nekem nagyon új, és kiváncsi vagyok az eredményre, és a saját képességimre , hogy mennyire vagyok kitartó és hogyan sikerül teljesítenem.  Alapvetően nagyon hamar felszoktam adni mindent, ritka hogyha kitartó vagyok, és ezért is vannak kétségeim magam felől, DE most és mindenkor úgy döntöttem hogy igenis megpróbálom, mert ez legalább egy értelmes kihívás, amivel hasznos eredményeket érhetek el, nem pedig egy holmi közönség szórakoztató megpróbáltatás. Ezt magam miatt akarom  megtenni, nem más miatt. Tényleg felakarom mérni hogy meddig tudok elmenni, és ha sikerül teljesítenem akkor viszont előrébb tudok lépni egy szintet, és valamennyire megtartani az elért eredményt. Úgyhogy belevágok. Ha érdekel miről szól ez a kihívás, akkor olvass tovább.

A társadalom olyan beidegződéseket olt beléd, melyek lehetetlenné teszik a szeretetet, és csak a gyűlölet marad számodra. Így persze a gyűlölet könnyen megy, szeretni nemcsak hogy nehéz, de szinte már lehetetlen.

Azthiszem egy elég jó témához kaptam ihletet. Elmesélem nektek ezt a rövid sztorit. Felmegyek facebookra. és a régen volt legjobb barátnőm posztja virít  legelől. Idézem:

 " Ezuton uzennek annak a rakas nyorult otvar faszarcu fostengernek ,hogyha eppen az utcan jott volna velem szembe, ugy lekoptem volna hogy lemarja az arcat :) mert ugye az erett egeszseges elmeju emberek orditanak ra a masikra mikozben 200-al mennek egy kocsival :) Ja es hogy nezek ki ?! ..: JOBBAN MINT TE AZ BIZTOS ! "

Kezdjük is az elején. Ez a lány elég extrém és különc külsővel rendelkezik, ami azt jelenti hogy kék haj, erős smink, olykor kék, fekete, lila rúzs, orr karika. Jól áll neki, és ez teljesen őt tükrözi szerintem. Ezen felül ez a lány egy rendkívül tehetséges és aranyos személyiség. Gyönyörűen rajzol, a kreativitása határtalan. Szóval a történet lényege, hogy ő éppen biciklizett, és elhajtott mellette egy kocsi, amiből valami tapló fasz ráordított egy kurva nagyott, és minden káromkodással megspécizve megszólták a külsejét. És ahogy így megtörtént és megtudtam a részleteket , késztetést éreztem hogy jó alaposan kifilézzem ezt a témát, mert ajjjj egyszerűen nem tudom szó nélkül hagyni, és ez egy olyan téma amivel nap mint nap összetalálkozunk , mindig végig kísér bennünket.

Tükröm tükröm mond meg nékem, ki a legszebb a Lidlben??? Hááát én! Elne hidd ám.

Úgy gondoltam hogy elő állok valami hasznos kis bejegyzéssel, és megosztok veletek pár olyan szépségápolási praktikát, amit itthon is nyugodtan elő tudtok állítani, nem kell hogy pénzt adjatok ki drága és sokszor hasztalan kozmetikumokra. Mert lássuk be, azért elég sok olyan bolti cucc van, amiért horribilis összegeket fizetünk és sokszor nagyobb kárt csinál mint hasznot. Én megmondom őszintén inkább a házi praktikákat kedvelem jobban. Nekem sokkal jobban be válltak, és mellesleg tudom hogy mit kenek fel mondjuk az arcomra. Természetes alapanyagok, és granatált frissesség. Már majdnem mindenből inkább ezeket használom, egyedül ugyebár a sampon meg a balzsam , ja és a tusfürdő az ami ugye mesterséges. Szóóóval , hogyha érdekel miket kenek fel a fejemre, bőrőmre, hajamra stb akkor olvass tovább. :)

Minden boltos rémálma, amikor kifogja a legbunkóbb , legszemetebb, és legundorítóbb vásárlókat, akik élvezettel basszák szét az egész napodat.

Ha dolgoztál már boltban,akkor tudod miről beszélek, és biztos hogy ismerős lesz a téma. A mostani bejegyzésemben olyan emberekről fogok beszélni, akikkel eddig nézet eltérésem volt pályafutásom során, és minden egyes találkozás elég mély nyomokat hagy, és az egész napom mehet a levesbe miattuk. Az ihletet egy szombat esti esemény hozta , amikor egyszerre három olyan ember kezdett el ordítozni velem, a saját hülyeségük miatt, és én igen ki más lehetett volna a szar? Persze hogy én, aki nem tehet semmiről. De tudjátok hogy van ez, én vagyok ott, velem kell köcsögnek lenni. Nem lenne egyszerűbb jobban oda figyelni..áááá miért is? Inkább basszuk szét a pénztáros napját, mert ez tök jó buli. Már néha megvagyok győződve arról hogy ezt az emberek hobbi szinten csinálják, és valami kényszer betegséggé alakult ki náluk hogy a szerencsétlen pénztárosokat kell teljesen padlóra tenni.

Nincs is jobb annál amikor egy napot azzal töltesz hogy nem foglalkozol semmivel, és csak te vagy meg a fényképezés..

A mai napom teljes mértékben arról szólt,hogy nem csináltam semmit, csak egy kicsit kikapcsoltam mindent, és elmentünk a balatoni nyaralóba. Nagyon rámfért már hogy egy teljes napot távol töltsek innen, és egész jól is sikerült ez a kis kirándulás. Jól ereztem magam a párommal és végre úgy láttam hogy ő is jól érzi magát, pedig nem egy túlzott kirándulós fajta. Balatonmárián voltunk, és a parttól körülbelül 10 percre, ( sétával) van a nyaraló, egy nagyon nyugodt és békés kis környezetben. Tipikusan olyan hely ahova az ember akkor megy amikor kiakar kapcsolódni. Tökéletes környezet egy nyugodt olvasós, vagy kuckózós hétvégére. Bár én egy vad házibulit is eltudnék itt képzelni. XD De ez most mellékes. Szeretnék egy fényképekkel megspécizett élménybeszámolót tartani, mert annyira jó volt ez a mai nap hogy megérdemli a billenytű veregetést. Remélem nem fogjátok halálra unni magatokat. Próbáltam a számomra legszebb, legjobb emlékeket, helyeket megörökíteni,bár nehéz volt letenni a telefont, mert minden olyan szép volt.

Süt ránk a napsugár, tengerszínű kék az ég, nézd hogyan ragyog a nap, erre vártunk nagyon rég...

Elösször is egy kis információ illetve dicsekvés. Életemben elösször, honlapversenyt nyertem. És nagyon, nagyon nagyon és milliószor is nagyon hálás vagyok, és ez mellett boldog is. Ezer köszönet Isabellenek, a nyctophilia.gp szerkesztőjének, mind azért hogy engem sorsolt ki, és hogy adott egy lehetőséget hogy nyerhessek. Annyira jó érzés, de komolyan, most úgy érzem magam mintha az oscar díjat tarthatnám a kezembe. Mégegyszer köszönöm szépen.

Ez most egy random bejegyzés lesz, semmi előre megtervezett forgatókönyv, vagy éppen kijelölt téma, csak szimplán a mindennapok alatt felgyülemlett gondolataimat szeretném kicsit összegezni, egy két olyan említésre méltó eseményt feljegyezni.

Munka:
mostanában megint ott tartok hogy alig van időm, mert a munkahelyemen állandóan hosszú napjaim vannak, ami azt jelenti hogy 10-11-12 órákat is dolgozom, és legtöbbször köztes műszakban, ami szerintem a legroszabb. Bár megmondom őszintén minden műszakban utálok valamit. A reggeli műszakban, a koránkelés az ami szétcseszi az egész napomat, és nagyon sokáig tart amíg normálisan ki tisztul a fejem és képes vagyok normál emberként viselkedni. A délutános műszak sokáig tart, és este már annyira elfáradok hogy majdnem bealszom. A köztes műszak pedig hosszú. Elveszi a délelőttömet, és a delutánomat is. Szóval, jaa. Jövőhéten leltározni fogunk, amitől eléggé tartok, mert még sosem leltároztam. Volt részem már kétszer is leltárban, de a pozicióm miatt mindig kiestem a leltározásból, mert vagy sütöttem, vagy kasszáztam. És kicsit félek,mert biztos hogy nagy lesz káosz, és nem akarok balfasz lenni. Mert ha balfasz leszek a főnőkasszony rohadtul kifog akadni, amit nem szeretnék. Kurva ritka az olyan amikor elsőre megértem azt amit magyaráz, mert mindig olyan idiótán beszél és megcsavarja a dolgok lényegét, véletlenül se lehessen elsőre megérteni. Nem szeretek vele dolgzni, sőt egyenesen rühellem az olyan napokat amikor tudom hogy vele kell dolgoznom. De hát választás nagyon nincs. Ezen kívül nemég volt nálunk keret idő dolgozója szavazás, és már kiváncsi vagyok az eredményre. Lényegében olyan mint egy hónap dolgozója kitüntetés. Én már csak azért sem szavaztam olyan emberre aki állandóan elnyeri ezt a díjat, mert úgy érze hogy túlságosan elvannak szállva ezek az emberek. Egyszer én is szívesen elviselném ezt a kis "jutalmat", jó lenne az én nevemet látni lógva a képkeretben, de tudom hogy ez nem mostanában lesz. A napokban elég sok lebaszás, és fejmosás ért, ami részben lerontotta a kedvemet, és megkaptam azt a beszólást hogy én mindent megmagyarázok. Hát de ha olyan dologért szólnak be nekem, amivel én is tisztában vagyok, például hogy egy karton műzlit ott hagytam valahol. Beszólnak, miközben én tudom a munkám folyamatát, és hogy mit hogyan kezdtem el, és szándékomban állt befejezni. Ja egyébként viszont képzeljétek, leltározásnál este zárás után max hangerőn fogjuk nyomatni a zenét, azokon a hangszórókon amiket a következőket hallhassátok : " Tisztelt vásárlók, a kettes kassza bezár blablablaaa"

A valóság azonban nem mese habbal, és a barátság extrákkal feltuningolva, a legroszabb rémálomba is átfordulhat, ahol már csak azt kérdezgeted magadtól hogy miért, miért MIÉRT mentem én ebbe bele? 

Hölgyeim és uraim, úgy döntöttem igen belevágok ebbe a rendkívül kényes témába, és megosztok veletek egy bizalmas történetet amiből remélem hogy tanulhattok. Figyelmeztetek minden kedves olvasót hogy eme bejegyzés részben tartalmazni fog szexuális megjegyzéseket, és a történet is lényegesen kötődik a szexhez. Tehát a mai téma a barátság extrákkal, ezt szeretném nektek kicsit kifilézni, a saját tapasztalataimat megosztani. Igazából úgy érzem megengedhetem hogy ilyen témákat is belevonjak a blogomba, hiszen végülis rólam szól és ez a történet is egy meghatározó és tanulságos esemény volt az életemben. Biztos hogy hallottátok már a "Barátság extrákkal" kifejezést, és merem állítani hogy sok ember kiváncsi rá hogy milyen lehet ez az egész dolog. És most el is kezdeném a történetemet nektek.

                Trálálá Trálálá Trálálá . I would like shopping..ööö  a lot of things.

Ez most egy kivánságos bejegyzés lesz. Vagyis szeretném nektek megmutatni hogy mik azok a dolgok amiket a közeljövőben szeretnék majd beszerezni. Igazából nagyon sok minden van még ezeken kívül amiket később megfogok mutatni, de egyelőre ezek azok amik olyan hú de nagyon szerelembe ejtettek, és sürgősen kellenek nekem. A képszerkesztésem valahogy nem túl profi de sebaj, nem is az a szándékom hogy tök fasza szerkesztett képet tegyek fel, a hangsúly a cuccokon van.  Igazából érzem magamon hogy teljes stílus váltáson mentem keresztül, nem is szándékosan, hanem csak úgy jött magától és változott az izlésem. Újdonságképpen a hajam is befestettem szürkére, amit megjegyzem, kín keservesen sikerült elérni, és most éppen fél órája mostam hajat és az ideg szétbasz ( sorry ) mert kijött a szürke a hajamból, úgy hogy ismét lekell öntenem egy hamvasító varázslöttyel aminek köszönhetűen megkapom a várt szürkés hamvas színt.  Nekem tetszik, és sokan is mondták hogy jól áll nekem. Talán... TALÁN teszek fel egy képet a bejegyzés végére a hajamról.