Ha lenne egy varázspálcám amivel egy legyintéssel visszatudnám pörgetni az időt...
Mindannyian hibázunk, mindannyian tettünk olyan dolgokat, amikre nem vagyunk büszkék, és szívesen átírnánk a múltunk történelmi fejezeteit. Senki ne merje nekem azt mondani hogy élete során nem tett olyan dolgokat amikt egy lehetőség alkalmával megváltoztatna. Hú, micsoda elmélkedés. Tegnap este olyan dolgokon gondolkodtam, amiket elhibáztam életem folyamán, és ha adódna egy olyan lehetőségem akkor azonnal megváltoztatnám. Lehet hogy ezentúl életem minden egyes percét, és az agyam minden létező kapacitását arra fogom használni hogy megalkossam a világ első olyan időgépét amivel a múltbéli "hibázós" időszakainkhoz tudunk vissza térni. Igen, teljesen egyértelmű és logikus, nincs is semmi féle ellenvetésem, ezentúl az életcélom az időgép megalkotása lesz.  Na de több komolyságot. Azthiszem eddig még nem merültem túlzottan bele ezekbe a dolgokba, sem a fejemben, sem pedig amúgy mint téma. De most, itt az ideje hogy összeszedjem, hogy mik azon a dolgok az elmúlt életemben , amiket megváltoztatnék, vagy máshogy csinálnám.

Szerelem szerelem, a szemedet beverem:
Azthiszem minden kalamajka itt kezdődött az életemben. Az első szerelem. Az első igaz szerelmem.Akiért képes lettem volna akár meghalni és a véremet áldozni.  Az első szerelmem egy olyan ember volt, akibe nem kellett volna hogy beleszeressek.Elösször is, mert nem volt szabad, másodszor is kaptam volna jobbat. Ezerszer jobbat. A kapcsolatom két évig tartott, nem is értem már felnőtt fejjel hogy mi a szart akartam én tőle, még is mit képzeltem, hogy egy titokban tartott kapcsolattal előrébb fogok jutni? Vak voltam, kisgyerek, és nagyon naív. Ez alatt a két év alatt kaptam életem legtöbb megaláztatását. Pár dolog, amit érdemes kiemelni, de nem részletezem:  Többszörös verés, megerőszakolás, családsegítői felügyelet..stb. Ja és mellesleg az édesanyámmal csalt meg.. szerintem nem kell részletezni hogy felfogható legyen. A lényeg a lényeg, hogy nagyon sok mindent megváltoztatnék. Nem mondom azt hogy mindent megváltoztatnék, mert ha ezeken nem mentem volna keresztül akkor lehet hogy most egy olyan gyenge szarkupac lennék aki egy törött szárnyú pillangó láttára a depis osztályra kerül mert nem birja feldolgozni az esetet. Sok mindenben erősített engem ez a kapcsolat, megtanultam hogy fellehet kelni a nulla alól, és lehet tenni azért hogy jobb legyen. Viszont amin változtatnék az az lenne, hogy esélyt sem adtam volna arra hogy ezeket megtegye velem, mint például a több tízszeres megcsalások. Már első után otthagytam volna, és nem futottam volna én a nyomában mint egy buta pincsikutya.Mert igen bekell látnom ez volt, annyira vak voltam hogy minden elnéztem csak azért hogy vele lehessek. De már vége bébi. Ha most ott lennék abban az időben esélyed nem lenne még csak arra se hogy rágondolj bármi olyanra amivel nekem fájdalmat tudnál okozni, mert mielőtt gondolkodni kezdenél én már el is ástalak. 

Makacs vagyok, hódítani akarok:
Életem legnagyobb fájdalma az volt amikor elveszítettem a legjobb barátnőmet. Mai napig nem találtam hozzáfogható barátnőt, és szerintem nem is fogok. Ezt sokkal nehezebben dolgoztam fel mint a többi fájdalmat amin keresztül mentem. Elvesztettem a számomra legfontosabb embert, a saját hülyeségeim végett. Mindig makacs voltam, akaratos, és sokszor irányítottam. Nem hagytam őt érvényesülni, mindig én voltam a domináns fél, aki szerette megmondani hogy mit csináljon. Szinte beskatulyáztam szegényt a pókhálómba, és addig addig folytogattam amíg végén kiszakította a hálómat és a saját útjára indult. Csak akkor döbbentem rá hogy mit is tettem.. de már késő volt. Bármit megtettem volna hogy visszakapjam. Mostmár tudom hogy mik azok a dolgok amiket akkor nem kellett volna tennem. Ha most ott lennék, sokkal jobban tudnám értékelni a barátságát, és nem lennék állandóan akaratos. Hagynám hogy ő is ugyanúgy érvényesítje magát, és nem mindig azt várnám el hogy minden körülöttem forogjon. Megbecsülném, és minden erőmmel azon lennék hogy én legyek számára a legjobb barátnő.

Futó kalandok:
Szégyen , nem szégyen, igen volt pár. Amire egy nő nem büszke.  Az első kapcsoaltomban én csak azt láttam hogy az az ember akit mindennél jobban szeretek, mindig más lánnyal csal meg. Legalább 15-16 szor. És hát az én akkori hülye idióta gondolkodásommal, sajnos belementem egy két futókalandba, amit ha tehetnék eltörölnék. Teljesen kitörölném ezeket az emlékeket, megváltoztatnám ezeket a fejezeket, és semmiféle ilyesmibe nem vennék részt. Kövezzetek meg, kössetek fel, égessetek el máglyán.. de akkor is megtörtént és mindennél jobban szégyellem magam. Az akkori Bebi, az egy más ember volt..más gondolkodás, más életfelfogás. És ha vissza mennék, két akkora pofont lebasznék magamnak hogy a múltbéli énem is időtutazna. 

Okosabban érettségiz:
Az érettségi időszak alatt valahogy mindig azon voltam hogy csak jussak túl az egészem, mindegy hogy milyen jegyet kapok, csak valahogy legyen meg. A matek nem lett meg, a mai napig nincs meg, mert a pótérettségiket mindig csak halogattam , és semmi nem lett belőle. Na most ha tehetném, akkor tényleg sokkal jobban belehúznék, jobb jegyekre hajtanék, nem pedig némelyik tantárgyból kettessel átbukdácsolni. A törim lett a legjobb, elég erős négyes. De viszont a gazdasági az valami borzasztó. Majdnem pót tételt kellett húznom, mert egy olyan sikerült kifognom ami megsem volt. Tehát ha most újra megélhetném akkor biztos hogy csak arra koncentrálnék, és amennyi tőlem kitelik annyit belevinnék. MERT igenis tudtam volna jobbat. És ha nem baszom el a matekot azzal hogy nem megyek be gyakolrolni, akkor az is ,meglenne. Kettessel, de meglenne. 

Egyetemista lehetnék:
Érettségi előtt nagyon nagy vágyam volt az hogy bejussak a Pécsi Tudományegyetem művészeti karára. A tanárok is nagyon támogattak ebben, és segítettek nekem utánna járni a dolgoknak, már ki is volt tűzve a felvételi időpont, nem kellett volna beszámítani sem az érettségit, sem pedig az évvégi eredményeket. Csak egy rajzos felvételi, elmélettel. Ám az egyik olyan tanárom, akit nagyon szerettem , és szintén hasonló téren volt művész mint én, lebeszélt róla, és már egyre szűkebb lett a látásterem, és kezdtem elhitetni magammal hogy nincs esélyem, nem fognak felvenni. Így hát az egész csődbe ment tervvé alakult. Ha most visszamehetnék, akkor biztos hogy nem adnám fel, és akár kedvenc tanár, akár nem, nem hallgatnék senkire, eltökélten vágnék bele az álmaim megvalósításába. Egyrészt azért mert nagyon szakterület, és érdekel is. Másrészt mert szerettem volna én is megtapasztalni hogy milyen lehet egyetemistának lenni.. Nem akartam kihagyni ezt az életemből, hatalmas bűn azonban hogy mégis megtettem. Szóval ha időutazhatnék , biztos hogy változtatnék a hozzáállásomon és nem érdekelne senkinek a véleménye, legalább megpróbálnám, minden tudásommal, és energiámmal a művészetire koncentrálnék.
Én ezeket a dolgokat szűrtem ki leginkább, amiket úgy fontosabbnak gondolok, persze vannak kisebb-apróbb ilyen dolgok, de azokat annyira evidensek szerintem, mint például kisgyerekként sokat veszekedni a tesómmal, vagy rosszul viselkedni a szűlőkkel szemben.. Ilyen nagyon sok gyereknél előfordult szerintem.  Megpróbáltam teljesen őszinte és nyílt  lenni, remélem senkit nem zaklattam fel vele.