Amikor valami a hatalmába kerít, amikor valami megragad és sodor magával, és nincs mit tenned mert már tudod hogy teljesen a szenvedélyeddé harcolta magát.

Mit jelent számomra a szenvedély? Amikor úgy érzem hogy valami különleges kapcsolat van köztem és a bizonyos dolog között. Ha tárgyról van szó, akkor egyszerűen érzem azt hogy muszáj hogy az enyém legyen, és fanatikusan rajongok érte. Ha valami tevékenységről, akkor viszont szinte megvonhatatlan kötelék alakul ki, vagyis nem tudom abba hagyni, és nem is akarom, mert ha nem csinálom akkor érzem a lelkemben felgyülemlő kínt, és a hiányának hátrahagyott hatalmas ürességét. Néha elgondolkodom azon hogy milyen dolgok is jelentek számomra sokat, vagy éppen milyen tárgyakhoz ragaszkodom leginkább. Összeszedtem pár ilyen szenvedélyemet, amit szeretnék most nektek bemutatni. Igazából olyan dolgokról lesz szó amiket gyűjtök, vagy amiket nagyon szeretek csinálni.

Ékszerek minden mennyiségben:
Tádám. Nyakláncok minden mennyiségben lógnak a szekrényemen lévő nyaklánctartóról. Annyi van már hogy egyszerűen nem tudom hova tenni őket. Nagyon sokat jelentenek számomra és imádom őket hordani, összepárosítani az aktuális szerkómmal, és szimplán csak nézegetni őket. Imádok őket, főleg az olyan különleges nyakláncokat amikkel nem minden nap futok szembe az utcán. Lehet hogy sok lány szereti az ékszekeret, de egyszerűen én. nagyon. Nem rég átszúrtam a fülemet, mert annyira megtetszett egy képen ahogy a lánynak felül a porcnál van fülbevalója. Hát én rögtön át is szúrtam, mert nekem keeeelllll. És már vaan. És annyira szép és jóó és a többi. Ja és idesorolnám a fültágítót is. Most kitaláltam hogy nekem kell. Vettem is eggyet, amivel szépen lassan elkezdtem tágítani a fülemet. 

Karórákból sosem elég:
Régen soha a büdös életbe egyszer sem viseltem órát. Idegesített, kimondottan utáltam hogy ott van a kezemen. És nem is nagyon volt számomra praktikus mert mindig nehezen igazodtam ki a hagyományos órákon.De az utóbbi pár hónapba szinte mindenhova, állandóan csak ilyen órákat hordok. Annyi ilyen órát sikerült beszereznem hogy már kénytelen voltam venni egy óratartót is. De már az is betelt. A különleges órákat szeretem itt is, nem azokat a hagyományos kínaiban árult, mindenkinek ilyen van verzíót. Már majdnem minden színben betudtam szerezni, így szintén tök jól tudok párosítani. Annyira sokat jelentenek ezek hogy elsem tudom mondani. Nagyon rosszul tudom érezni magam ha véletlenül nem veszek fel órát, így mindig próbálom nem elfelejteni.

Milyen szép is a bor...
Fontos közlendő: Utálom a bort. ( inni ) És ezért is számít furcsának tőlem, hogy szenvedélyes borgyűjtővé váltam az utóbbi időben. Nem tudom elmondani miért, de egyszerűen annyira rákattantam hogy az már durva. Már van egy jó pár üveg borom, amiket szépen elrendezve egy polcon tárolok. Tervezem hogy veszek majd egy csinos kis bortartót, ahova szépen tudom kategorizálni a boraimat. Tulajdonképpen nem számít hogy milyen bor, milyen a minősége meg mit tudjam hogyan érlelték. Ha szép az üvege és megtetszik akkor tudom hogy a gyűjteményemben kibérelt helye van. És imádok őket nézegetni, annyira jól mutatnak. Nem is tudom mit éreznék ha leszakadna az a polc.. 
Színinfarktust kapnék a boraim miatt, majd szidnám a létező összes istent hogy nekem ezt összekell takarítanom.

A zene az kell:
Ha szavakba tudnám foglalni hogy mit jelent számomra a zene....  A zene az ami mindenhova kísér, ha reggel dolgozni megyek, ha munkából haza megyek . Ha írok, ha rajzolok, ha ÉLEK. A zene az élet. A zene az ami mindent segít átvészelni, ami kifejezi az érzéseimet, ami megmutatja önmagamat. Tehát szenvedélyes zenebuzi vagyok. Bárhol bármikor tudok zenét hallghatni. Ha nem hallgathatom akkor érzem az elvonási tüneteket, és akaratom ellenére is énekelni kezdek.  Ja és egyszerűen képtelen vagyok halkan hallgatni. 

Rajzmánia:
Azthiszem erről már beszéltem, hogy én művésznek tartom magam. A rajz nálam sokoldalú szerepet játszik az életemben. Egyszer lehet pénzkereseti lehetőség, egyszer önkifejezés, egyszer hobbi. Ha nem lenne lehetőségem arra hogy rajzoljak, akkor képtelen lennék élni. A rajz számomra a második legfontosabb dolog az életemben. Néha elgondolkodom azon hogy azok az emberek akik nem tudnak rajzolni hogy képesek így életben maradni?

Irka-firka:
Hát igen.Az írás. Szóval az írás nagyon sokat jelent számomra. Most megint rámtört valami kórság, és rávett hogy kezdjek el regényt írni. Újból, nemtudom hányadszorra. Igazából tudom hogy sosem jutok el a végére, de higyjétek el annyira megnyugtat és annyira önkifejező és fontos dolog, hogy ha valami ötlet megszületik azt kitudjam írni magamból. Én mindig is az a fajta ember voltam,aki írásban sokkal jobban kitudja magát fejezni. A szavak nem mindig kedveztek számomra, és ha rendes beszédről volt szó akkor nem voltam annyira szóforgató. De az írás mindig más volt. 

Hát most egyelőre ennyi lett volna ez a kis bejegyzésem, még egy szenvedélyt kihagytam, mégpedig a nőket. Erről egy következő bejegyzésben fogok írni, amit hamarosan olvashattok.