Van az a mondás hogy semmi sem arany ami fénylik, avagy nem minden olyan szép és meghitt mint amilyennek kivülről látszik. 

Félre értés ne essék, szeretem a munkatársaimat, de azért mint minden embernek nekem is van már egy kialakult véleményem minden személyről akivel együtt dolgozom. Jó és rossz értelemben is. Eleinte sok ember nem volt nekem szimpatikus , aztán fordult a kocka és kezdtem őket megismerni. Majd mostanra már olyan szintre léphettem hogy kiismertem mindenkit, és sok ember visszanyerte tőlem az első benyomáskor kialkult "nem vagy túl szimpi " képet. Tisztelet van, kivétel nincs. Najó, van kivétel , úgy is elmondom majd. Terveztem egy kis jellemzéses bemutatót milyen munkatárs tipusokkal dolgozom, persze név nélkül. Őszintén fogok írni, nem azt amit hallani akarna bárki, hanem azt ahogy én látom a dolgokat. 

Álmok, képzelgés, vágyak , kiváncsiság..mostmár ezek mind beteljesítülve formálják életem útját. 

Szögezzük le már az elején, hogy akik perverz, beteg, undoró vagy hasonló jelzőkkel illetik meg a más szexuális beállítottságú embereket, témákat, akkor azok ne olvassák ezt a bejegyzést. Úgy gondoltam hogy mélyebben belemerülök a magánéletem szappanoperájába, és tartok egy kis élménybeszámolót.  Nem tudom hányadszorra említem meg nektek hogy én más vagyok. Valaki szerint nem normális, valaki szerint izgató, érdekes, vagy sokoldalú. De ilyen vagyok, ez vagyok én, egy lány aki biszexuális, és eddig nagy vágya volt hogy felfedezhesse a női nem rejtelmeit. És mostmár elmondhatom magamról kipipáltam a vágyaim listáján ezt a célomat. Tehát mondjuk ki kerek perec voltam nővel.  És bumm, kimondtam, sosem hittem hogy kifogom ezt mondani. Szóval, most elmesélném hogy eddig mélyen titkolt vágyam beteljesülése milyen hatással volt az életemre, milyen tapasztalatokkal lettem gazdagabb. Nyugi, ez nem egy pornós bejegyzés lesz mielőtt még sikítva futnál el a géped elől. Megpróbálok nyíltan beszélni amennyire csak lehet és persze amennyire engedi a diszkrécióm, mivel így én is sokkal jobban érzem magam, és teljesen át tudom adni az igazi érzéseimet. 

Szokásomhoz hívően a munkahelyemen is sikerült már párszor megmutatnom az igazi énemet, tehát elég sokszor előfordult már hogy szerencsétlen módjára viselkedtem, vagy cikis helyzetbe kerültem. 

Meglehetősen vicces emlékeknek tűnnek, így vissza gondolva én is nevetek a hülyeségeimen, sőt viccesen el is merem mesélni barátoknak, de higyjétek el, akkor abban a pillanatban nem volt valami felemelő élmény, és legszívesebben azonnal kifutottam volna a világból. Igazából nem is én lennék ha nem kerülnék cikis helyzetbe. Általában minden korszakomat jellemzi valami idiótaság, ami akkor nagyon gázul sült el, de mostanra már csak egy vicces emlék. 

Najó azt azért nem mondom, hogy napi szinten sikerül tökéletes szerencsétlenként bemutatnom magamat, de azért történt egy-két olyan esemény , aminek nem kellett volna, így megmentem magamat egy hatalmas pofára eséstől. ( szó szerint is történt ilyen.) Szóval hogyan is kerülhet gáz helyzetbe egy pénztáros? Higyjétek el , erre is van lehetőség, nem is kevés, és nekem sikerült már párszor átélnem ezeket a lehetőségeket.

A mai világ mottója, dolgozunk hogy élhessünk,és élünk hogy dolgozhassunk.Érdekel hogy hol dolgozom és miből keresem meg a kenyérre valót? Akkor olvass tovább, máris bevezetlek a mindennapjaim rejtelmeibe. 

A mai világban nincs mese, vagy dolgozol vagy éhenhalsz. Persze ha szerencséd van kifogsz egy jó pénzes hapsit és éled az életed a munka , megterhelés a kötelezettségek nélküli kis világodban. Hát nos én nem voltam szerencsés, de nem is kivánkozom senkinek a pénztárcájától függni, úgyhogy elmesélem kemény munkakeresési időszakomat. 

Igazából én majdnem minden nyáron dolgoztam szezonális munkákban. Két évig a krumpliszedés volt az ami a pénzkeresést biztosította számomra.  Hát mit mondjak, nem egy álom munka, piszkos és kevés pénzt hozott, és végére már a társaság sem volt az igazi, szinte minden reggel kényszert éreztem hogy munkába menjek. Úgyhogy döntést kellett hoznom. Vagy elviselem minden nap egy olyan személy képét akit kinem állhatok és minden nap tiszta retkesen megyek haza olyan kevés pénzzel hogy veszek egy dohányt egy filtert és csáó nincs pénzem,vagy pedig a sarkamra állok, és keresek valami értelmesebb normális munkahelyet ami kicsivel több pénzt rakhat a zsebembe. Mivel még tanuló voltam szóba sem jöhetett állandó munkahely, csak is diákmeló. Körülbelül egy hónap munkakeresés után, leadtam a diákmunkára való jelentkezésemet a Lidl diszkont áruházba. Igazából nem kellett olyan hű de sokat várnom, mert elég hamar visszahívtak egy diák kiközvetítő cégtől, hogy szívesen alkalmaznának diákot. Hát ezt a boldogságot, ami akkor elöntött nem is tudom szavakba foglalni. Elkellett intéznem pár orvosi vizsgálatot, kaptam egy kötegnyi szerződést , amit alákellett írogatnom, és átolvasnom mindent. Majd később megkaptam a betanulási anyagot, több mint kétszáz kódot, mivel pénztárosnak vettek fel, és ide elengedhetetlenek a kódok olyan termékekhez amelyeken nem található vonalkód, mint például pék áru,zöldség gyümölcs. Szóval megkaptam a kódokat, amelyeket egy bizonyos határidőn belül bekellett magolnom, és ha készen álltam kezdhettem is. Sosem izgultam még ennyire,mint akkor amikor elösször léptem be a boltba azzal a tudattal hogy most nem vásárolni, hanem dolgozni jövök.

Éreztétek már azt hogy a szívetek visszahúz állandóan és állandóan egy bizonyos helyre? Hát én nagyon régóta ezt érzem .. és az a bizonyos hely ami állandóan és állandóan suttog a fejemben az nem más mint a Gportál. Az írás otthona.

Tulajdonképpen régen nem írtam már,vagyis írtam , Naplót. De nekem valahogy az nem olyan, elösször is túl lassú nekem a toll, és mindig túlságosan lusta vagyok normálisan végig írni a teljes gondolatmeneteimet, ezért mindig lerövidítettem, és az egész olyan összecsapottnak tűnt, Visszaolvasva nem volt az igazi, és ilyenkor volt teljesen hiányérzetem, mert úgy éreztem hogy nem önmagamat adtam abban amit leirtam. Tehát az igazi irás számomra itt van,Sajnos mindig valami oknál fogva abbakellett maradnia a blogolásnak, nem vagyok teljesen biztos abban hogy most nem lesznek kihagyások, de ennek ellenére szeretnék írni, és megpróbálni újra járni ezen az úton.

Valószínűleg akik régen olvastak azok ismernek, és tudják hogy ki vagyok. Igen..valószínűleg. De mint tudni illik az idő múlásával mindenki változik , az idő a változások nagy ura. De most itt vagyok és adok egy esélyt magamnak, és az olvasóimnak hogy újra megismerjenek engem, Bebit. Így elsőre sokszor nehéz, mert az ember nem tudja mivel is kezdje a mondanivalóját, melyik történetét ossza meg a nagy világgal, most én is teljesen zavarodott vagyok és csak úgy áradnak belőlem a gondolatok, mit is mondhatnék , mivel is kezdhetném. De nem akarok semmit elhamarkodni, szeretném ha időről időre , felépitve tudnám a sztorijaimat kiadni magamból, nem pedig egy összegányolt, órákig tartó egybekotort bejegyzést idevágni.  A gportál nekem mindig is az a hely volt, ahova büszkén jöttem fel, gátlások nélkül tudtam írni, és megosztani minden gondolatomat, még akkor is ha az mást nem érdekelt. Miért? Ezt igazából még sosem fogalmaztam meg magamban. Miért érzem azt hogy megnyugszik a lelkem ha írok? Hm. Talán azért jelent ez olyan sokat nekem mert valamennyire művészlélek vagyok? És ha úgy ˙vesszük az írást elkönyvelhetjük egyfajta művészetnek..legalábbis én így gondolom..talán az egyik oka meg is van. A másik okot egyelőre még nem tudom hogyan is fogalmazzam meg , erre időt kérek úgyhogy ugorjuk át a dolgot. Az oldal kinézete egyáltalán nem extra dolog, igazából fele annyira sem emlékszem már az dizájn készítésről mint régen tehát ez ügyben bocsánatért esedezem, egyelőre megteszi nekem ez az egyszerű letisztult kis design.  

Továbbiakban mesélek egy két dolgot magamról , csak kattints a bővebben feliratra.