Van az a mondás hogy semmi sem arany ami fénylik, avagy nem minden olyan szép és meghitt mint amilyennek kivülről látszik. 

Félre értés ne essék, szeretem a munkatársaimat, de azért mint minden embernek nekem is van már egy kialakult véleményem minden személyről akivel együtt dolgozom. Jó és rossz értelemben is. Eleinte sok ember nem volt nekem szimpatikus , aztán fordult a kocka és kezdtem őket megismerni. Majd mostanra már olyan szintre léphettem hogy kiismertem mindenkit, és sok ember visszanyerte tőlem az első benyomáskor kialkult "nem vagy túl szimpi " képet. Tisztelet van, kivétel nincs. Najó, van kivétel , úgy is elmondom majd. Terveztem egy kis jellemzéses bemutatót milyen munkatárs tipusokkal dolgozom, persze név nélkül. Őszintén fogok írni, nem azt amit hallani akarna bárki, hanem azt ahogy én látom a dolgokat. 

Miss. Főnőkasszony:
Hm. Első ránézésre mit gondolok a főnökömről? A "látszik hogy tele vagyok pénzzel és még mellesleg a ¨főnőköd is vagyok" kategória legfelsőbb fokának is a legteteje. Avagy nem veszem fel a kínai cipőt, lassan 50 vagyok de póthaj , szájtetkó meg az agyon szolizott barnaságommal sokkal feljebb való vagyok mint te stílus. Na igen körülbelül első ránézé^sre ezt gondolja az ember. De igazából akkor is ha megismered.  Két féle személyiség, egyszer tök aranyos és kedves, aztán ismét előveszi azt a lekicsinyilő stílusát amivel kurvára azt érezteti veled hogy te egy nulla vagy ő mellette, és ettől szerintem mindenki a falnak futna. 

Menősrác:
Menő vagyok és ezt ki is mutatom stílus. Normális , kedves , jó a humora, és az állandó tréfáival próbálja magát még menőbbnek mutatni. Tudod, ő az aki mindig jó , márkás cuccokban feszít. Az a személyiség , aki mindig normális veled, és igazából mindenkivęl. Bár próbál mindenkivel olyan lenni, amilyen a másik. Tehát szerintem mindig olyan stílust vesz fel amilyet elvárnak tőle, vagy nem tudom. Például, ha valaki kibeszél valakit akkor ő is kibeszéli és pártolja az illető által megfogalmazott véleményt. De ha egy másik személlyel beszél és ő más véleményt állít mint az előző, akkor ő is így gondolja. Vagyis olyan mint a napraforgó. mndig arra fordul amerre süt a nap.

A világfájdalmas:
Akinek soha semmi sem jó. Valami mindig van ami miatt mondja a magáét, vagy azért mert a másik túl lassú vagy azért mert pakolni kell valamit, vagy azért mert csupán világ a világ. Mindig az új embereket utálja és szerinte senki másnak nincs helye itt. Szemedbe sosem mondja meg a véleményét csak a többieknek szid mindenkit. Azért el lehet vele lenni, nem a világ legroszabb munkatárs tipusa. 

A stréber:
Első benyomásra is megmondanád hogy az a fajta ember aki az iskolában is mindig leg elől ült, és mindig kitünő eredményekkel, az élen , nyálcsorgatva , tepert azért hogy ő lehessen az osztály legjobbja. Itt se másabb . Mindig az élen, mindig a kiemelkedően legjobb munkát végző ember. Mindig mindent a legpontosabban, hibázni eszedbe se jusson mert akkor főnők módjára megmondja a szemedbe hogy mit basztál el. Még csak eszedbe se jusson három centiméterre odéb tenni valamit a kijelölt helytől, mert az ifjú főnőkutánzat azonnal ráver a vonalzóval a körmödre. 

A normális:
És végül igen, ilyen is van. Az az ember akivel szívesen dolgozol, mert minden szempontból jól érzed magad vele. Jó fej, van humora, nem nagyképű, normálisan kezel,és tőle sosem hallasz rosszat másokról. Nem az a fajta aki kibeszél a hátad mögött, és nem mersz neki semmit elmondani. Egy ilyen személyt tudok mondani, akiben teljesen megbízom. Nem tudom miért, valahogy a kezdetektől fogva éreztem hogy megadhatom neki a bizalmamat, sosem kételkedtem abba hogy nem szabadna valamit elmondanom neki. Szóval igen, vannak még ilyen emberek a világon. Ja és mellesleg férfi. Nem tudom miért de én mindig jobban kijöttem a fiúkkal mint a lányokkal.

És aki itthagyott:
Amikor elkezdtem dolgozni volt egy kedvenc munkatársam akiben szintén megbíztam, az első pillanattól kezdve szimpatikus volt, kedves segítőkész, barátságos. Mintha magamra leltem volna benne. Szívem szerint csak vele dolgoztam volna minden nap. De sajnos családi okok miatt már nem dolgozik. De remélem hogy minél előbb vissza jön, mert az én ajtóm mindig nyitva lesz a számára. Jókat beszélgettünk, sok mindenben egyetértettünk. Mondhatom azt hogy jó barátnők lettünk. És a szívem megszakadt amikor megtudtam hogy többet nem jön. 

Nos, hát kiemeltem pár jellemző munkatárstipust , amelyeket úgy gondoltam hogy érdemes megemlíteni. A többit azért nem emeltem ki, mivel ők olyan semleges stílussal rendelkeznek, és nincs különösebb jellemzőjük.  Ti találkoztatok már hasonló tipusokkal?