Amikor azt érzed hogy még a levegő vétel is annyira nehezedre esik mintha egy két tonnás súlyt kellene megemelned minden erőlködés nélkül..

Ha a mai napomat kellene jellemeznem, akkor szerintem a legjobb szó a szerencsétlenség lenne. Én mint a szerencsétenség királynője, szépen beindítottam a lavinámat, és végig kísérte minden percemet. Ma reggel biciklivel mentem dolgozni a páromtól, ami úgy kb 10 km.  Eddig minden szép és jó volt. Hazamentem munka előtt még, hogy átöltözzek és hajat mossak mivel a samponom otthon maradt. Arra gondoltam hogy azzal a nemtudom milyen nevű fésűvel kicsit megformázom a hajamat, tudjátok ez a henger alakú lófasz, amivel csavarni is tudod a hajadat. Tök jól is ment, erre basszus azt veszem észre hogy úgy beszorult a hajam, hogy már a sírás elkapott a gondolattól hogy ha nem birom kiszedni lekell vágnom azt a hatalmas részt. Nem akartam levágni, egyáltalán nem. Fésűvel a fejemben pedig utcára menni valahogy ultra gáz lett volna, így a készülődésem felét azzal töltöttem hogy majdnem szálanként húzigáltam ki a hajamat a fésűből. A negyedét akaratlanul is kitéptem, és annyira fájt már a fejbőrőm hogy elmondani nem tudom.  Szóval a napom így kezdődött, ami még nem ért véget. A reggeli munkában, húspakolás közben ismét hoztam a formámat. Két rekesz hússal a kezemben próbáltam sietni hogy elvigyem a helyére, erre lépés közben azt veszem észre hogy csúszik a lábam előre, nem tapad meg a talajon...megállok, nem látok előre a rekeszektől..lépés újra.. megint csak csúszik,de mostmár nem birtam megállni. A lábam csúszott előre , dobtam egy spárgát, és így oldalasan , majd hátrafele , rekeszek a levegőben, én pedig a földön landoltam....Hát gyönyörű vagyok mondhatom..Komolyan elnem hiszem hogy sikerült ekkorát esnem.  Miközben tápászkodtam fel a munkatársam nézett és röhögött rajtam, majd később megjegyezte hogy BreakDance-nek fog hívni..mondom kösszi , hatalmas lávyú neked. A lábam kurvára fájt a spárgázástól. Esés után kiderült hogy én idióta ott hagytam egy üres rekeszt amibe sikeresen beleléptem..és ezért csúsztam el ilyen szépen.. saját hibámból történt, mivel mindig szana széjjel hagyok mindent, és most itt az eredménye. jó, így visszagondolva tök vicces már, de akkor azért annyira nem nevettem. Itt már a kedvem leugrott a nulla alá, pedig olyan jó kedvem volt amikor megláttam a parkolóban hogy nincs itt a főnőkasszony kocsija, de tényleg tökre feldobta a hangulatomat hogy nem kell vele dolgoznom, erre tessék, Bebi nagy esése mindent elszúrt.  

A kasszázásban sem voltam ma a legprofibb, sőt kifejezetten szarul végeztem a munkámat. Már az első 10 percben amikor beültem, elbasztam valamit. És nagyon lámpalázas lettem hirtelen, mert annyira felgyülemlett a sok ember a kasszánál hogy beképzeltem magamnak hogy mindenki azt nézi hogy én mekkora balfasz egyed vagyok, és mit szerencsétlenkedek a pénztárban. Egy órán belül legalább 5 ször ütöttem be olyan dolgot amit igazából nem kellett volna, és ilyenkor mindig kell vezetőt hívni hogy kitudjuk törölni..Komolyan már szinte érezni lehetett hogy a vezetőhelyettes munkatársamnak teljesen kivan a kukija velem, és hogy szive szerint felpofozna..Nekem ez jött át az egész hangulatából ,hogy reménytelenül balfasznak tart a mai napon. Nagyon gázul éreztem magam, és akkor persze még rá tett az is hogy zavaromban rossz csengőket nyomkodtam, és a vezetőt hívtam a kasszához..ez kellett még hogy magyarázkodjak ..és ha ez még mindig nem lenne elég, kifogtam egymás után három olyan vásárlót akik sikeresen olyan terméket hoztak el, amin nem volt vonalkód..így hát én, mint egy őrült pszichopata , futkozhattam gyorsan hátra hogy megkeressem a kódokat..így hát negyed órát állt a sorom, én meg mint egy kergetyúk rohangáltam a boltban.
Ma van a párom születésnapja, és otthon hagytam az ajándékát, úgy hogy megint csak egy congratulation nekem..Mellesleg pedig sikeresen lerombolódott az itthoni hangulat is, körülbelül 20 percenként valamin összeveszünk. Ilyenkor mindig elkapnak az olyan érzések hogy vajon jó döntést hoztam amikor ismét megstam a kurva ezredik esélyt? Nem tudom miért ezek jönnek fel elösször, talán csak az idegesség az oka, meg a mai napon gyűjtött sok feszültség. De ez se jó jel hogy egyből ilyenekre gondolok, nemhogy inkább azon lennék mivel tudnám oldani a vitát és megoldani a problémákat.. Egyszerűen nincs kedvem semmihez, nem akarok se takaritani, se semmit csinálni, és ezt szóvá tette. De nem érdekel, egyszerűen ez a hét, meg a mai nap kicsit már sok. Minden nap meló, szabis napokon is eprezek, nem pihenek semmit, úgyhogy az életkedvem és a hangulatom elment nyaralni jó messzire és nem tudom mikor jön vissza...remélem minél hamarabb, mert ilyenkor sajnos én is harapósabb vagyok, és nem birom befogni a számat. Főleg ma nem kellene ilyennek lennem amikor a születésnapja van. Szégyellem is magam hogy vitázni kellett, de talán még van idő helyre hozni.

UI: A betűkiemeléseket sem volt kedvem megcsinálni, túlságosan is önsajnálkozó módba kapcsoltam, és ilyenkor nincsn türelmem és kedvem semmihez. Elnézést, remélem nem válik rendszeressé.