Harcok önmagammal2017.05.03. 12:26, Bebii
Amikor vitatkozol a pasiddal hogy miért nem tud rendet tartani, de körülnézel a szobádban és rájössz hogy belecsöppentél egy második világháborús bombarombantás közepébe.
Jáj, már annyira de annyira kellett nekem ez , hogy végre szembesüljek a saját magam durva hibáival, és tényleg sikerüljön beismernem hogy nagyon sokszor tényleg én vagyok az aki vétkezett, nem mindig minden másra kell ráfogni. Mert igen, lássuk be milliószor előfordult már hogy én voltam az aki nyitva hagyta a hűtőajtót és majdnem leolvadt az egész hűtő, és igen én voltam az aki nem rakta vissza a vajat a nyár közepén a hűtőbe és szinte szivószállal lehett már szürcsölni. Tulajdonképpen most a hétköznapi dolgaimat akarom kötegelni, melyeken rendkívül gyorsan változtatnom kellett, és végre betudtam látni hogy nagyon sok dologban milyen is vagyok. Nehéz volt tényleg, és jól hátba is veregettem magam ezért, mert elég szembetűnő dolgokról beszélünk. Ilyenkor megdicsérem magam hogy mennyire de menniyre sok ésszel áldott meg a jó isten. ( tapstapstaps nekem )
Trehány vagyok?!!
Elég szégyen bevallani, de igen. És ami a vicces,hogy ezt eddig rohadtul nem akartam se észrevenni se pedig belátni magamnak. Könyebb volt ráfogni a pasimra hogy ő volt az aki szét szórta a ruhákat és ő miatta kell minden nap pakolni. Pedig nem csak ő. Én ugyanúgy bűnrészes vagyok, sőt legtöbbször én vagyok a főbűnös. Ezt a problémát már akkor sikerül észre vennem, amikor az asztalon halomra áll a sok cucc, közte a szemét is, bögrék poharak stb. Oké, tudom hogy ez tök gáz, és elsüllyedek szégyenemben, de akkor is ez van, és nincs mit szépíteni. Sokszor van olyan hogy a ruháimat csak ledobom az asztalra vagy a székre, és akkor tűnik fel hogy valami nem stimmel, amikor már egész Magyarországot végig kutattam a kedvenc pólóm miatt, és kiderül hogy a széken a hatalmas ruha halom alatt bujdosott , trehányságomnak köszönhetően. Persze, nem is lenne egyszerűbb gyorsan összehajtogatni és berakni a szekrénybe, áá miért is? A másik, dolog hogy amikor kitakarítok tök szépen, a padlórol is enni lehet annyira meseszép a rend és szinte kiabál, na hát ez úgy átlagban egy vagy két nap tart. És fú de mérges vagyok magamra hogy nem vagyok képes rendet tartani, egyszerűen borzasztó, katasztrofális. DE! Megfogadtam hogy ezen változtatok, és igenis odafogok figyelni a rendre mert nő vagyok, másrészt pedig szeretem én a rendet csak sokszor lusta vagyok rögtön elpakolni dolgokat.
Lustálkodni jó:
Azthiszem ezt összeköthetem az előző tényezővel, mivel a trehányságomat legtöbbször a lustaságomnak köszönhetem. Tudod amikor hazaérsz a munkából, és elkap a hú de pihennem kell érzés. És amikor ránézel a konyhára, látod hogy annyi mosogatni való van, hogy már szinte ajtót kellene nyitnod az kiboruló edényeknek, na akkor inkább elkönyveled magadban hogy majd pihenés után megcsinálod, mert most dolgoztál és fáradt vagy. De amikor felkeltél akkor már nincs kedved mert este van, vagy pedig akad más tevékenység, és így csak halasztod halasztod halasztod.. egészen odáig amig már a konyhád lassan élő pöcegödörré változik , és ilyenkor már késő szidnod magad. Hát igen, sajnos arra is rákellett jönnöm hogy kegyetlenül lusta tudok lenni, és soszor meg én vagyok az aki a pasit szekálja azért mert nem képes valamit megcsinálni azonnal. Hát bocs drágám, azthiszem megérdemelsz ezért egy bocsánkérést.
Felelőtlenség a köbön:
Tudod amikor te bizonygatod hogy igenis felelősségteljes ember vagy már a nagy betűs élethez, de aztán rájössz hogy annyira hülyeállat vagy hogy még a csekkeket is két hete elfelejtetted befizetni, mert mindig halogattad hogy majd holnap, majd holnap. És igen. Nagyon sokszor viselkedem felelőtlenül, ami megint csak egy mellbevágó belátás számomra, mert mindig azt bizonygattam hogy nekem már benőtt a fejem lágya. Persze részben így is van, de azért akadnak még olyan esetek hogy a felelőtlenség a felszínre rágja magát. És szerintem ez is egy olyan amit nagyon gyorsan kikell küszöbölni.
Feledékenység:
Jaj igen. Vannak olyan pillanatok amikor teljesen úgy érzem magam mint egy 80 éves öreglány, aki még azt is eltudja felejteni hogy mit mondott két másodperccel ezelőtt. Néha vannak olyan dolgok, amikor tök egyértelműek, és logikusak, értelmes ember képtelen lenne elfelejteni, de persze miért is ne én legyek itt is a kivétel? Igen, sokszor azt is eltudom felejteni amit három perccel ezelőtt mondtál nekem, vagy pedig az egy éven keresztül végzett munkahelyi rutinom egyik kihagyhatatlan feladatát, ami miatt mondjuk másnap elszidják a kis fenekemet hogy mekkora balfasz vagyok. Szóval ja, valljuk be , sokszor az eszem simán odabasz egy vénasszonynak, csodálkozom hogy még a nevemet nem felejtettem el amikor megkérdezték.
Azthiszem ezek azok a kiemelendő problémák, amik ellen nap mint nap megvívom a magam kis harcát, és próbálok győzelmet aratni egy jobb személyiségem érdekében. Valahogy kikell gyógyulnom ezekből a "betegségekből " ( nevezzük így ) mert rájöttem hogy mostmár elviselhetetlennek tartom amióta beismertem őket.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó