Eljön az az idő amikor végre pontot tehetsz a dolgok végére, és végleg azt mondanod hogy mostmár elég, változtatni fogok.

Annyiszor, de annyiszor megfogadtam már magamnak hogy végre elkezdek diétázni, és belevetem magam a fogyókúrába, de mint tudjátok a nagy kísértések és a gyenge lelki erő mindig a felszínre szorította a "majd holnap" gondolatokat. Így hát mindig elbuktam, és nem lett a diétából semmi.Ez az egyik. A másik pedig hogy nincs motivációm, nincs aki motiváljon és azt mondja hogy ne hagyd abba, menni fog, csináld végig és hidd el jobb lesz az életed. Oké, tudom hogy nem másra kell támaszkodni mert csak én változtathatok, és saját magamnak kell megküzdenem a céljaimért, de akkor is, oly sokat jelenteni ha valaki azt mondaná nekem hogy például ma veled fogok enni egészséges ételeket, vagy egyszer kétszer elmegyek veled futni, és ott vagyok melletted, támogatlak és buzdítalak hogy könyebb legyen. De sajnos nincs senki aki legalább egy fényvillanásnyi motivációt öntene a lelkembe , úgy hogy minden csak az én saját akaratomon múlik. Az első lépést megtenni mindig a legnehezbb dolog, legyen szó bármiről.

Eddigi legnagyobb fogyásom az 14 kiló volt, még 12. osztályban. Igazából ez olyan magától jött fogyás volt, mivel semmi fogyókúra , semmi eddzés. Talán az érettségi miatti stressz volt az oka. A leadott kilókból sajnos pár kiló már visszakényszerítette magát de legalább nem az összes amit sikerült leadni.  Pár napja azonban olvasgattam kedves bloggerina társaim oldalait, és megmondom őszintén hogy innen kaptam a motivációmat és a lelki energiámat ahhoz hogy képes legyek magyobb változtatásokat véghez vinni az életemben. A motivációt nagyon szépen megköszönöm Blackwoodoo - blogtársnőnek. 

Azonban van másik oka is annak hogy belevágok ebbe az egészbe. Mégpedig a teljes elgyengülés, amit egyre jobban érzek magamon. Azthiszem nevezhetem így. Lényegében arról van szó , hogy évek óta úgy érzem magam mint aki körülbelül 20 évet ledolgozott az életében, és minden nap kész kín szenvedést állít fel hatalmas kőfalként, amin átkell vergődnöm magamat ahhoz hogy túlélhessem a napot. Érzem magamon a kegyetlen fáradságot, és minden délután munkából hazamenet már rám tör az álmosság és egész délután csak aludni tudnék. A munkában is egyre rosszabb a helyzet, állandó fejfájás gyötör, nem vagyok ezer százalékosan aktív és tényleg csak azt nézem hogy végre már lejárjon a munkaidőm, és küzködöm az ellen hogy ne mondjam be az unalmast és hogy valamennyire tudjak teljesíteni. A hangulatom ingadozó, valamikor annyira jól érzem magam ( ami ritka ) és olyan keményen tudok doglozni és képes lennék lekörözni bárkit, többnyire meg olyan vagyok mint a mosott szar és szinte kényszerítenem kell a testemet arra hogy dolgozzon. És tudom.. tudom hogy ez mind azért van mert nem figyelek oda az életmódomra, nem nézem meg azt hogy mit eszek, keveset mozgok és szarok az egész szervezetemre. De most azt mondtam elég volt, nem akarok délutánokat végig aludni azért mert csak négy órát dolgoztam és szinte nem is csináltam semmit, de a testem mégis könyörög azért hogy pihenjen. Nem akarok négy nap pihenő nap után úgy dolgozni menni hogy alig van energiám bármit is csinálni, pedig négy napon keresztül csak pihentem. És itt pontot is tettem a dolgok végére és rácsaptam az asztalra.

Amin változtattam:
Végleg elköteleztem magam az egészségesebb ételek felé, kivontam az életemből az egészségtelen , cukorral és zsírral tele tömött ételeket, a cukrot lecseréltem édesítőszerre és barnacukorra. A barnacukrot azért iktattam be, mert az édesítőszer amit vettem rohadt szar ízű volt, lehet azért mert nem jó fajtát vettem , és mellesleg még folyékony is, úgy ezt egylőre hanyagolom amíg nem találom meg a megfelelő édesítőt. A normál kenyeret is lecseréltem szénhidrát csökkentet , és teljes kiörlésű kenyerekre. Az édességeket hanyagolom, ha éppen édességre fáj a fogam akkor cukormentes, diabetikus édességeket veszek. Ezek mellett több zöldséget, gyümölcsből inkább az olyat amiben kevesebb a cukortartalom. Főt ételeknél párolt dolgok, csirkehús, csirkemell. Kerülöm a nehezebb és zsírosabb ételket. Üditőből a száz százalékos gyömölcsleveket, vagy pedig többnyire a vizet választottam. Eddig azt kell mondjam jól érzem magam így, és ízlenek a választott ételek, de egyelőre még keresgélek, tanulmányozom hogy mit lehetne beiktatni ami kicsit változatosabb és ez mellett diétás és egészséges is.  

A mozgással kapcsolatban is bevezettem egy kisebb rendszerességet.Amikor csak van rá lehetőségem otthon csinálok eddzéseket, vagy pedig elmegyek futni. Igaz még egyelőre nem megy hoszabb ideig egyik sem, de akarom csinálni, és napról napra próbálom növelni a tempót és az időt. A futás még nehezebb mint az eddzés és a torna, mert hamar kifulladok és persze a cigaretta is hátráltat egy kicsit. De időről időre remélem sikerül növelnem a teljesítményt. Amikor csak tehetem biciklizek , sétálok , minél többet mozgok. Csináltam egy kis eddzés tervet otthonra, amit megpróbálok betartani, és minél többször csinálni. Eddig két kilóvalkevesebbet mutat a mérleg, és 5 napja kezdtem el ezt az egészet. Megpróbálom mitoválni magam, és tényleg elérni valamilyen célt, nem pedig megint a levegőben magyarázni és feladni.

A napokban ezeket a kajákat fogyasztottam, amiket finomnak nyilvánítottam és kellett lekényszeritenem a torkomon.

     
                                   

A mai menü pedig párolt shitake gomba lesz, répával brokkolival és még nem tudom milyen formában készített, de biztos hogy tojással. Ez mellé pedig lesznek zöldségek, mint például retek, paprika ilyesmi. Vacsira pedig natúr ivójoghurtot terveztem.